Miért érdemes egy önismereti csoportba elmenni?
- Az önismeret igényét az ember tudatosság vágya teremti meg: viselkedésünk, cselekedeteink, lelki történéseink megértésének igénye.
- Miért reagálunk így vagy úgy egy adott helyzetben?
- Miért ver ki a veríték bennünket bizonyos szituációkban?
- Miért hatnak ránk egyes emberek különös módon?
- Miért történik meg velünk sokadjára is ugyanaz?
- Mit teszünk rosszul, s van-e valami bennünk rejlő ok, ami sikertelenségünket okozza?
Vannak olyan foglalkozási körök, amelyekben nem lehet eredményesen működni differenciált önismeret nélkül. Azokban a szakmákban, ahol a hatás és kölcsönhatás eszköze a saját személyiségünk. Ilyen hivatások az alábbiak:
- jogász, - munkahelyi vezetők,
- közművelődési szakember, - közéleti szereplők,
- lelkész, - ügyfélszolgálati munkatársak,
- mentálhigiénés szakember, - vendéglátók, kereskedők,
- orvos, ápoló, - üzletemberek.
- pedagógus,
- pszichológus,
- szociális munkás,
Mi történik egy önismereti csoportban a résztvevőkkel?
- Megérthetik saját és mások cselekvéseinek motívumait.
- Bepillantást nyerhetnek saját és mások személyiségfejlődésének történetébe és késztetés rendszerébe.
- Olyan személyiségfejlődésen mehetnek keresztül, amely fokozott önbizalomban, a belső értékek és erőforrások megtalálásában, a méltó emberi életre való törekvésben nyilvánul meg.
- Feltárulhatnak előttük személyiségük korábban rejtett vonásai.
- Nyitottabbá válnak saját élményeik iránt.
- Olyan problémamegoldó és megküzdési technikákat dolgozhatnak ki, melyek az önkorrekción alapulnak, és az élet valamennyi területén hasznosíthatók.
- Olyan közösséget építhetnek, amelynek tagjai kölcsönösen tisztelik egymást, és bíznak egymásban.
- Feladhatják az intellektuális racionalizálás felszínességét.
- Mélyen és intenzíven élhetik át érzéseiket.
Az önismereti csoport módszere
Önismereti csoportot többféle módszerrel lehet vezetni. A pszichodráma önismereti csoportban a lélek valóságát a cselekvés útján tárjuk fel. A pszichodráma módszere a beszéden túl az egyes élethelyzetek dramatikus megjelenítésével teszi lehetővé a helyzeti-viselkedési önismeret fejlesztését.
A pszichodráma színpadának „mintha-valóságában” a csoporttagok megjeleníthetik és átélhetik életük legjelentősebb vagy kevésbé jelentős történéseit, esetleg vágyait, álmait, fantáziáit. Mindezt életük jelentős szereplőivel szerepet cserélve is megélhetik, vagyis a másik szemével is rátekinthetnek önmagukra. (Bővebben lásd: www.pszichodrama.hu)
2. Életvezetési tanácsadás
Mikor érdemes életvezetési tanácsadásban részt venni?
- Ha túl sok terhet kell vinnünk életünk adott szakaszában.
- Ha valamely számunkra fontos kapcsolatunkban egyensúlyt vesztettünk, vagy elégtelenül működünk.
- Ha bonyolult és nehéz döntés előtt állunk.
- Ha nem értjük, mi történik velünk és bennünk.
- Ha megváltozott egészségünk, vagy érzelmi állapotunk.
- Ha életszakasz határhoz közeledünk, s nehezen alkalmazkodunk az új, közelgető élethelyzethez.
- Ha elvesztettünk valakit, aki fontos volt számunkra, s nem tudjuk, hogyan folytassuk tovább életünket.
- Ha trauma ért bennünket.
- Ha ismétlődően keverjük magunkat ugyanolyan helyzetbe.
- Ha szeretnénk változtatni életünkön.
Az életvezetési tanácsadás kerete a segítő kapcsolat, módszere a segítő beszélgetés, ami két ember – a kliens és a segítő – között jön létre. Professzionális kapcsolat, jól körülhatárolható szabályai vannak, meghatározott helyen zajlik, meghatározott ideig tart, a kliens által hozott témája van, a beszélgetést a segítő vezeti, miközben a saját személyiségével dolgozik.
Az életvezetési tanácsadás célja az, hogy a kliens megértse saját érzéseit, élethelyzetét, és a segítő szakember közreműködésével megoldást találjon élete továbbvitelével kapcsolatosan. Nem célja a beszélgetésnek tanácsok osztogatása vagy direkt problémamegoldás.
A segítő beszélgetés a rogersi személyközpontú elméletre alapozódik, alapvető jellemzője a nondirektivitás. Az életvezetési tanácsadás során a segítő szakember tükörképet tart a kliense elé, amelyben az hitelesen látja önmagát. A visszatükrözés során az egyén önismerete jelentős mértékben növekszik, hiszen a segítő olyan tartalmakat is visszatükröz, amelyek a kliens számára nem, vagy alig tudatosulnak, a beszélgetés során azonban felszínre kerülnek.
A beszélgetés alatt az egyén szabadon megnyilvánulhat, a segítő nem irányítja, nem befolyásolja. A kliens önmagából érzelmileg hangsúlyos tartalmakat tár fel, próbálja szavakba önteni érzéseit és gondolatait, vagyis kitárja a segítő előtt belső világát.
A segítő kapcsolatban az egyén növekedésének, kiteljesedésének optimális feltételeit igyekszik megteremteni a segítő szakember. Ennek a különleges kapcsolatnak a hatására maga a kliens lesz az, aki egyre kompetensebb lesz saját élete vezetésében és megváltoztatásában. Mindössze annyi történik, hogy a segítő támogatásával a kliens számára lehetségessé válik önbecsapás nélkül vizsgálni saját életét. A változás lehetőségét tehát a segítő és a kliens kapcsolatának minősége hordozza. A személyközpontú megközelítés ebben az értelemben inkább valamilyen magatartásforma, szemléletmód.
Mi változik az egyén állapotában a segítő beszélgetések hatására?
- Önmagával kapcsolatban új tapasztalatokra tesz szert.
- Látásmódja reálisabbá válik.
- Érzelmi beállítódásai megváltoznak.
- Új viselkedésmódokat alakít ki.
- Megváltozik a konfliktusok kezelésének módja.
- Önképe reálisabb lesz.
- Új döntések születnek, vagy hosszabb ideje vajúdó kérdésekre megérlelődik a válasz.
- A múlt sérelmei helyett figyelme fokozatosan a jelen és a jövő kérdései felé fordul.
- A sérelmek és tünetek felemlegetése fokozatosan csökken, a beszélgetések témájává egyre inkább az egyén önmagához való viszonya válik.
- Csökken a szorongás szintje.
- Önmagát egyre inkább képes elfogadni olyan embernek, aki értékek és lehetőségek hordozója.
- Növekszik személyes autonómiája, egyre inkább saját nézőpontja szerint viszonyul a dolgokhoz.
- Értékrendje letisztultabbá válik, s ugyanakkor nyitottabbá válik más értékek irányába is.
A változási folyamat kis lépésekben valósul meg, hiszen a tapasztalatok sokszor észrevétlen változások során módosulnak. Mindennek éppen azért van jelentősége, hogy a változás üteme és intenzitása optimálisan illeszkedjék az énképhez, s ne váltson ki szorongást vagy éppen védekezést az egyénből.
3. Párkonzultáció
A párkonzultáció arra készteti a partnereket, hogy új módon éljék meg és értsék meg önmagukat és a másikat.
A konzultáció során a párok akkor fejlődnek:
- ha képesek kapcsolatuk olyan felfogására, ami megszabadítja őket a rögzült, a szüleik megélt és meg nem élt életéből beépített mintázatoktól,
- ha szembe tudnak nézni a kapcsolatukban régóta jelen lévő hiánnyal,
- ha a pár képes lesz az élet kihívásaira konstruktívabb választ adni.
A párkonzultáció célja:
- helyreállítsa a partnerek közötti megértést,
- a fennálló kielégítetlen szükségleteikre a felek új módon legyenek képesek válaszolni,
- önértékelésük pozitívabbá váljék,
- helyreálljon, s éretté váljon a bizalom a kapcsolatban.
4. Szülői konzultáció - nevelési tanácsadás
„Semmi nincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekekre,
mint a szülők meg nem élt élete.” C. G Jung
Az a mód, ahogy a szülők gyermekeiket nevelik, óriási hatással van a gyermekek fejlődésére és egész életük alakulására. Ezért érthető, hogy a szülők szakértőkhöz fordulnak, amikor:
- elbizonytalanodnak gyermeknevelési elveikkel és gyakorlatukkal kapcsolatban,
- nem tudnak eligazodni a gyerek viselkedésén,
- nem tudják, kell-e tenniük valamit, s ha igen, akkor mit,
- aggódnak a gyermek jövője miatt,
- gyermekeik ellenállnak a szülői befolyásolási törekvéseknek,
- tehetetlennek érzik magukat gyermekük viselkedésének alakításában.
Miben segíthet a szülői konzultáció?
A szülői konzultáció során a nehéz nevelési helyzettel küszködő szülő megtapasztalhatja, hogy az adott helyzet megoldása önmaga jobb megértéséből születik meg. Ha a szülő tisztában van önmagával, akkor lehetségessé válik számára, hogy gyermekével kapcsolatban is tisztábban lásson. Azt a felismerést azonban, amelyhez egy gyermeknevelési probléma során jut el a szülő önmagával kapcsolatban, senkitől nem kaphatja meg. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha elhárítja az akadályokat a lehetséges felismerések elől. Ebben segíthet a szülői konzultáció.
Mikor gondolhatjuk azt, hogy gyermekünket jól neveltük?
Vagyis mi lehet a gyermeknevelés célja?
Bruno Bettelheim szerint jó neveltetésre utal az, ha a gyermek:
- visszatekintve jónak tartja neveltetését,
- nagyjából elégedett önmagával,
- képes megbirkózni az életében adódó számtalan nehézséggel és akadállyal, elsősorban azért, mert bízik önmagában,
- képes tartós, szoros, kielégítő kapcsolatokat létrehozni és fenntartani másokkal,
- képes szeretni és megszerettetni magát azokkal, akik életében osztoznak,
- értelmet és örömet fog lelni munkájában, ami megéri számára a fáradságot is,
- bárhogyan alakulnak is életkörülményei, lelki élete gazdag és tartalmas lesz.
A szülők gyakran
- nem értik, mi teszi gyermeküket olyan makaccsá, ellenségessé, dühössé és bántóvá,
- megbántódnak, amikor gyermekeik kétségbe vonják értékeiket és életmódjukat,
- torkig vannak gyermekük viselkedésével,
- úgy érzik, képtelenek szeretni gyermeküket.
Az elég jó szülő optimális mértékben elégíti ki gyermeke szükségleteit, s ugyanakkor optimális mértékben frusztrálja is azokat; vagyis elég biztonságot is ad, s ugyanakkor kielégítő módon ismerteti meg gyermekét a realitással is, vagyis nem csapja be a mindent megadással
5. Családkonzultáció
A családkonzultáció olyan segítő módszer, amely a beavatkozás tárgyának nem a problémás egyént, hanem a családot tekinti. Alapfeltételezése az, hogy a család pszichológiai egység, ahol a kölcsönösen egymásra ható családtagok rendszere teremti meg az egyének fejlődésének feltételeit, illetve befolyásolja a család tagjainak mindenkori működését. A családterápiás szemlélet a problémát jelentő viselkedését nem csak az érintett családtag szempontjából vizsgálja, hanem a család működése egészére vonatkoztatja, s annak zavaraként értékeli. Ezért az egész családot bevonja a konzultáció folyamatába abból a célból, hogy a problémát okozó viselkedésben, állapotban változás történjen.A családkonzultáció célja az, hogy segítse a konzultáción résztvevő családokat, hogy a lehetőségekhez képest optimálisan működő családdá váljanak.
Az optimálisan működő család jellemzőit Székely Ilona (2003) az alábbiakban határozza meg:
Az optimálisan működő család:
- dinamikus egyensúlyban van: megnyilvánulhat közös értékekben, célokban, identitástudatban, a családra jellemző érzelmi tónusban, kommunikációs stílusban, amelyben minden családtag részt vesz, de amelyen belül az egyéni különbségek elfogadásra találnak. Belső és külső körülmények hatására változások megvalósulhatnak anélkül, hogy a család működése veszélybe sodródna. Az ilyen családnak nagyobb esélye van a krízishelyzetekkel való megbirkózásra.
- nyitott környezete felé: vagyis kapcsolatot tart rokonokkal, barátokkal, és részt vesz a közösségi-társadalmi tevékenységben. Ugyanakkor megtartja saját identitását, követi saját céljait, megvédi saját érdekeit.
- mind külső, mind belső határai világosak és átjárhatók: ez azt jelenti, hogy pl. a kétgenerációs családban a nagyszülők tiszteletben tartják a szülők vezető szerepét; és a gyermekeknek nem kell felnőtt szerepeket betölteniük.
- az információcsere gazdag, egyértelmű és nyitott: a kommunikációban előforduló „zavar” nem olyan mértékű, hogy a családtagok biztonságérzését csorbítaná vagy eltávolítaná őket egymástól. Az optimális kommunikációs folyamatok elősegítik a fejlődést, és a családnak nagyobb szabadságot adnak az egyenlő esélyű alternatívák közötti választásban., vagyis bizonyos szintig tudja saját sorsát irányítani.
- a struktúra könnyen felismerhető, a folyamatok nyomon követhetők.
Természetesen az optimálisan működő család leírása nem kategorikus, hiszen még az „elég jó” családban is vannak nehézségek és a kaotikus családokban is találunk erőforrásokat.
